Nézzük a tévét, hallgatjuk rádiót. Mindig igyekszünk befogadni információt, elfoglalni valamivel az elménket. Ami arra is jó, hogy nem kell szembenéznünk az igazán fontos dolgokkal, mint például: élet és halál.
Megérezzük-e a halál súlyát, ha meghal valakink? Talán ez nem is mond el olyan sokat halálról, mint gondolnánk. A halál az életben maradottak szempontjából semmi más, mint veszteség. Hiány. Üresség. Üresnek csak azt érezhetjük, ahol legalább egykor volt valami. A halál megértéséhez értenünk kellene az életet.
Az élet törékeny, akárcsak az igazság. „Az igazság törékeny, hiszen elvesznek egy i betűt, és mi marad – gazság” – mondogatta nagyapám. A halál nem válogat – ebben sincs igazság.
Amikor megcsókolod a szeretteid, mindig jusson eszedbe, hogy halandók – tanácsolta Epikurosz. Aki boldog életet akar, az nem feledkezhet meg erről. Amíg lehetőség van rá, nagyon kell szeretni. És amikor eljön az idő, el kell fogadni a veszteséget. Bármilyen igazságtalan is.
